Biztosan ismerik már sokan a történetemet. 2008. tavaszán Giginél voltam látogatóban. Akkor ő megmutatta a scrap alkotásait, és teljesen rabul ejtettek. El is határoztam,hogy én ezzel szeretnék foglakozni. Ahogy otthon a neten bogarásztam, rájöttem,hogy van a digitális scrapbook is, és rengeteg freebie-t lehet letölteni. El is kezdtem őket gyűjtögetni megszállottan. Az első munkám még nagggyon kezdetleges volt, nem is igen mutogattam sehol.
Aztán gondoltam egyet, és elkezdtem liftelgetni. Mutizok egyet:
2009. januárjában megvettem az első készletemet, akkor kezdtem el pakolászni az elemeket:
Aztán felvettek az első csapatomba, a ViVa Artistry-ba. Ezt egyre több tagság követte,nem tudtam nekik ellenállni,kicsit olyan ez,mint a drog. Mára már 22 csapatnak vagyok tagja. Bár vannak olyan helyek is, ahová jelentkezek,naggyon nagggyon szeretnék bekerülni, és nem vesznek fel. Például pont ma is kaptam egy elutasító levelet. Ilyenkor elkeseredek, de aztán ez is elmúlik. Talán az a célom,hogy a legnagyobb helyeken lehessek elismert scrapper.Eddig a történetem,most pedig írom az érzéseimet. Talán akkor kaptam rá igazán az alkotás ízére,amikor az első dícséreteket kaptam. Az igazság az,hogy a munkámban nem sok pozitív visszajelzést kapok a főnökeimtől. Aki ismeri a biztosítási szakmát,tudja,hogy ez egy kőkemény világ. Szinte minden nap azt kapjuk,hogy lusták vagyunk, hülyék vagyunk, más sokkal jobb nálunk. Lassan már én is kezdtem ezt elhinni magamról, és elég értéktelennek éreztem magam.És akkor jött a scrapbook! És onnantól úgy éreztem,hogy szárnyalok, alkotok, és ez tetszik sokaknak, és pozitívak a visszajelzések. Higgyétek el, ez nagyon kell mindenkinek az életében! A munkám negatívumait itt tudom ellensúlyozni, és azóta ismét helyreállt a belső lelki békém.
Én a scrapbookot művészetnek tekintem. Az oldalaim sokszor érzéseket fejeznek ki, és gyönyörködtetik a szemet.Próbálom mindig úgy elkészíteni őket,hogy legyen rajtuk sok sok látnivaló. Pakolós fajta vagyok, aki azonban sok üres helyet hagy az oldalon. Én nem tudom, ez milyen stílus,aki tudja, majd megmondja.
Lényeg,hogy szeretem a szép háttereket, és el sem tudnék képzelni egy oldalt képkeret, szalagok, masnik és virágok nélkül.Próbálok mindig a színharmóniára törekedni.
Úgy vélem,hogy a kis kezdő létemből átértem a komoly scrapperek társaságához. Azt hiszem, és remélem, ez nem tűnik önfényezésnek,hogy a magyar scrap egyik meghatározó alakja lettem.
Nagyon szeretek a DST-n nézgelődni. Hálistennek sokan elismerik a munkám, rengeteg oldalam bekerül a GSO-ba, ami elég nagy szó. Vannak kedvenceim a magyar és a nemzetközi scrapvilágban is.Tőlük sokszor merítek ihletet.
Egy oldalam elkészítése kb fél-1 óra. Mostanában zenét is hallgatok alkotás közben, főleg ritmusos, gyors számokat.Nekem az a kihívás,hogy mit tudok kihozni egy készletből.Próbálok mindig a maximumra törekedni,bár ez nem mindig válik be. Sajnos hajlamos vagyok a szenvedélybetegségekre, így a scrap is szinte már betegség számomra. Még egyenlőre nem akarok kigyógyulni belőle!!!!
Tanácsom a kezdőknek: Lifteljetek sokat, böngésszetek a galériákban,így ki fog alakulni a stílusotok! És ne féljetek megszólítani a nagyokat,hiszen olyan szívesen segít mindenki!
Én ezt a stafétát Timcsoca számára adnám tovább. Az ő hagyományos alkotásai teljesen lenyűgöznek, ilyen szintre eljutni nagy dicsőség. Kíváncsi lennék az ő történetére!
Köszönöm,hogy benéztél, és elolvastad ezt a hosszú bejegyzést.
