2010. február 28., vasárnap

Gondolatok

Szotyi kért fel egy érdekes stafétára,melyben a gondolataimat ,érzéseimet,történetemet kell elmesélni. Honnan is kezdtem, hová jutottam el?
Biztosan ismerik már sokan a történetemet. 2008. tavaszán Giginél voltam látogatóban. Akkor ő megmutatta a scrap alkotásait, és teljesen rabul ejtettek. El is határoztam,hogy én ezzel szeretnék foglakozni. Ahogy otthon a neten bogarásztam, rájöttem,hogy van a digitális scrapbook is, és rengeteg freebie-t lehet letölteni. El is kezdtem őket gyűjtögetni megszállottan. Az első munkám még nagggyon kezdetleges volt, nem is igen mutogattam sehol. Aztán gondoltam egyet, és elkezdtem liftelgetni. Mutizok egyet: 2009. januárjában megvettem az első készletemet, akkor kezdtem el pakolászni az elemeket: Aztán felvettek az első csapatomba, a ViVa Artistry-ba. Ezt egyre több tagság követte,nem tudtam nekik ellenállni,kicsit olyan ez,mint a drog. Mára már 22 csapatnak vagyok tagja. Bár vannak olyan helyek is, ahová jelentkezek,naggyon nagggyon szeretnék bekerülni, és nem vesznek fel. Például pont ma is kaptam egy elutasító levelet. Ilyenkor elkeseredek, de aztán ez is elmúlik. Talán az a célom,hogy a legnagyobb helyeken lehessek elismert scrapper.
Eddig a történetem,most pedig írom az érzéseimet. Talán akkor kaptam rá igazán az alkotás ízére,amikor az első dícséreteket kaptam. Az igazság az,hogy a munkámban nem sok pozitív visszajelzést kapok a főnökeimtől. Aki ismeri a biztosítási szakmát,tudja,hogy ez egy kőkemény világ. Szinte minden nap azt kapjuk,hogy lusták vagyunk, hülyék vagyunk, más sokkal jobb nálunk. Lassan már én is kezdtem ezt elhinni magamról, és elég értéktelennek éreztem magam.És akkor jött a scrapbook! És onnantól úgy éreztem,hogy szárnyalok, alkotok, és ez tetszik sokaknak, és pozitívak a visszajelzések. Higgyétek el, ez nagyon kell mindenkinek az életében! A munkám negatívumait itt tudom ellensúlyozni, és azóta ismét helyreállt a belső lelki békém.
Én a scrapbookot művészetnek tekintem. Az oldalaim sokszor érzéseket fejeznek ki, és gyönyörködtetik a szemet.Próbálom mindig úgy elkészíteni őket,hogy legyen rajtuk sok sok látnivaló. Pakolós fajta vagyok, aki azonban sok üres helyet hagy az oldalon. Én nem tudom, ez milyen stílus,aki tudja, majd megmondja.
Lényeg,hogy szeretem a szép háttereket, és el sem tudnék képzelni egy oldalt képkeret, szalagok, masnik és virágok nélkül.Próbálok mindig a színharmóniára törekedni.
Úgy vélem,hogy a kis kezdő létemből átértem a komoly scrapperek társaságához. Azt hiszem, és remélem, ez nem tűnik önfényezésnek,hogy a magyar scrap egyik meghatározó alakja lettem.
Nagyon szeretek a DST-n nézgelődni. Hálistennek sokan elismerik a munkám, rengeteg oldalam bekerül a GSO-ba, ami elég nagy szó. Vannak kedvenceim a magyar és a nemzetközi scrapvilágban is.Tőlük sokszor merítek ihletet.
Egy oldalam elkészítése kb fél-1 óra. Mostanában zenét is hallgatok alkotás közben, főleg ritmusos, gyors számokat.Nekem az a kihívás,hogy mit tudok kihozni egy készletből.Próbálok mindig a maximumra törekedni,bár ez nem mindig válik be. Sajnos hajlamos vagyok a szenvedélybetegségekre, így a scrap is szinte már betegség számomra. Még egyenlőre nem akarok kigyógyulni belőle!!!!
Tanácsom a kezdőknek: Lifteljetek sokat, böngésszetek a galériákban,így ki fog alakulni a stílusotok! És ne féljetek megszólítani a nagyokat,hiszen olyan szívesen segít mindenki!
Én ezt a stafétát Timcsoca számára adnám tovább. Az ő hagyományos alkotásai teljesen lenyűgöznek, ilyen szintre eljutni nagy dicsőség. Kíváncsi lennék az ő történetére!
Köszönöm,hogy benéztél, és elolvastad ezt a hosszú bejegyzést.

9 megjegyzés:

LaceE írta...

Jó volt látni az első munkádat és megtudni, hogy miből lett a cserebogár. Semmi önfényezés nem volt benne. A mai világban fontos, hogy az ember tisztában legyen az erősségeivel. A stílusod pedig: Tinci stílus. Sok embert inspirálsz a munkáiddal (köztük engem is), de nagyon nehéz a nyomodba érni. Örülök, hogy Gigitől ihletett kaptál, mert Nélküled szegényebb lenne a magyar scrap társadalom. Folytasd továbbra is ezt a stílust és gyárts nekünk (és persze magadnak) továbbra is ilyen szépségeket és ne hagyd, hogy bármi is kedvedet szegje.

Unknown írta...

Jó volt olvasni a gondolataidat. Hihetetlen, hogy milyen rövid idő alatt milyen magaslatokba jutottál el a digi scrapben. Szerintem is nagyon tehetséges vagy, és egyáltalán nem volt önfényezés amit írtál. Igaza van Lacee-nak, mert tényleg az a jó, ha az ember tisztában van az erősségeivel. Szuper dolog, hogy 22 csapatban vagy tag, de ami miatt igazán felnézek rád, hogy soha nem hallom, hogy panaszkodnál a sok "munkára", ami ezzel a rengeteg tagsággal jár. És az oldalaidon sem látszik ez soha :) Na, csak sikerült kisregényt írnom, de egy szó, mint száz, szeretem az oldalaidat, a stílusodat :)

Rucola Designs írta...

Tincikém, én boldog vagyok, hogy ismerhetlek és felnézhetek rád! Dehogy túloztál! A magyar scrap meghatározó egyénisége vagy, rövig idő alatt nagy magasságba jutottál, és csak repülj tovább! Most te vagy az, akit liftelnek. :) Gyönyörű a stílusod, elképesztő a munkabírásod, csak drogozz tovább mindannyiunk örömére! :)

szrjudit írta...

1, másfél óra??? Ezért külön csodállak, én a szöszölősek társaságába tartozom ;) Imádom a Tinci stílust, örülök a sikereidnek, ismerem a CT elutasító leveleket, de az örömöt is, ha bekerülsz egy fontos helyre, szóval igazán átérzem amit írtál. Szuper ez a játék, köszi, hogy mindezt leírtad és maradj meg még sokáig nekünk!!! :)

Kata írta...

De jó volt olvasni, igazi sikertörténet a Tiéd és nem túloztál :) A képeid tényleg kiemelkedőek és Tincisek már nagyon régóta..Bámulatos, hogy ennyi helyen vagy csapattag, az időbeosztást taníthatnád :) Amit pedig a munka-sikerpótlás kapcsán írtál azzal magam is azonosulni tudok. Nagyon jó ez a játék, örülök hogy elindult :)

csuti írta...

Nagyon jó volt olvasni a történetedet. És milyen jó látni az első munkádat. Azt tudtam, hogy sok helyen vagy tag, de, hogy 22??? Gratulálok mindenhez amit már elértél, és további sok sikert kívánok neked!

eralilla írta...

Hát igen, ilyen szinten már csak szenvedélyből lehet valamit művelni. Milyen jó, hogy vannak ilyen pozitív szenvedélyek. Nagyon örülök, hogy félig-meddig én is személyesen ismerhetlek. Hiszen tudod, a képeid mindig felüdítik az embert. (Azt azért sajnálom, hogy nem írtad le, hogyan tudsz a nap 24 órájával gazdálkodni)Azt pedig nem is értem, hogy Téged valaki visszautasít, ha tag szeretnél lenni nála.
További kellemes alkotást kívánok Neked!

Kriszta írta...

De jó volt olvasni rólad. Nekem még új volt az egész történeted. 22 CT??? Aztaaa!! Te aztán tudsz élni. És el sem hiszem, hogy van aki vissza utasít. Na az szerintem vak. Én imádom a munkáid. Szerintem utánozhatatlan. És megerősíthetlek, hogy valóban meghatározó alakja vagy a magyar scrapnek. Csak így tovább.

Judit írta...

Én is még a 22 ct-nél tartok.... Köszönöm, hogy írtál, hogy játszottál. Jó volt olvasni, jó volt látni az első oldalt! Meghatározó tag vagy, imádom az oldalaid. És nagyon örülök neki, hogy egyre jobban ismerjük meg egymást.