Még pár gondolat

Nagyon sajnálom, de pár gondolat még kikívánkozik belőlem. Egy napja próbálom érlelni a dolgokat, és túllépni rajtuk, de nem tudok. Továbbra is fáj, ami az eddigi kedvenc oldalamon kialakult. A vélemények különbözősége, a sárdobálás. Bár sokan leírták, elmondták nekem is, ne vegyem magamra, nem rám gondolnak. Mégis ahogy egyre többször olvasom végig a tagok véleményét, sajnos egyre inkább úgy érzem, igenis, rám is vonatkozik. Félreértés ne essék, nem a tulajok elvein vagyok kiakadva. Ezzel teljesen egyetértek. Mára már az is tisztázódott, hogy kedves tagtársam sem engem akart bántani. Sőt, még a stock fotós dolgokban is igazat adok mindenkinek , bár ezeket szeretem én is használni.
A legnagyobb szomorúságot az okozza, amit sokan a CT tagságokról írnak. Hogy a CT-s oldalak sietve, határidőre összedobott, sokszor személytelen valamik, amik nem tükröznek semmilyen személyes érzelmet. Pedig én egy hamisítatlan CT lány vagyok. Azzá váltam, és nem sajnálom.Tudom a vélemények különbözhetnek, ezért vagyunk mi emberek olyan sokfélék. Van aki a körtét szereti, van aki az almát, van aki mindkettőt. És nem biztos,hogy meg tudják győzni egymást,hogy nekik van igazuk. Nem is kell. Ezt elfogadom.
Emlékszem, amikor ez az oldal indult. Ott voltam a születésénél, sőt az előzményeket is ismertem. Nem felejtem el, hogy azon a napon éppen Egerbe tartottunk a férjemmel egy közös hétvégére, és Gigi felhívott, hogy beindult az oldal. Úgy örültem, mint egy kisgyerek, és alig vártam, hogy a szálloda gépén regisztráljak. Azóta is minden nap jövök, töltök oldalakat, ahogy van időm kihívásokban is részt veszek, és a hozzászólásaim száma sem kevés (na jó, mára már ritkultak egy kicsit). És akkor azt látom, érzem, hogy nem is ide való vagyok. Akkor az elmúlt időszak egy tévedés lett volna? Akik kedves kommentet írtak az oldalaimhoz, lehet,hogy nem is úgy gondolták? Nem tudom, lehet, hogy nekem van üldözési mániám.
Nekem a scrapbook megváltoztatta az életemet. Addig a munkahelyemen egyfolytában azt hangoztatták nekem, hogy értéktelen ember vagyok. Ám az érzés,hogy valamit alkotok, ami én vagyok (még ha nem is saját fotóval dolgoztam), és ezt sokan megnézik, megdicsérik, teljesen magával ragadott. Ez vezethetett oda, hogy egy napon felálltam a munkahelyemen, és felmondtam. Mert igen, én egy értékes ember vagyok, nem haszontalan. Saját vállakozásba kezdtem, és szabad vagyok. Ó igen, elragadott a hév a CT-k terén is, nem tagadom. Élveztem, hogy ennyi tervező fantáziát lát a munkámban. És egyre több csapatnak lettem tagja. Mára már ritkultak a tagságok, de még mindig van elég. A kedvenceimet tartottam meg. Akiknek a készleteit sajnos nem bírnám megvásárolni, ha nem lennék CT tag. Lássuk be, ez is fontos. Így ingyen jutok hozzá. Ajándékba. A promóció a dolgom, hogy reklámozzam a készletet. Ó, így tulképpen én vagyok a készletért. Nem bánom . Szeretem a magyar társaim kommentjeit, bár egyre ritkulnak, de hát, sok volt az oldalam, ezt is megértem. Vagy tényleg igazam van, és a CT-s oldalakat nem becsülik semmire? Szeretem a lányom fotóit feldolgozni. Gyönyörű kis teremtés, öröm a fényképével dolgozni. Nekem akkor is tetszik, ha nincs az oldalon komment, nem írok semmit a megjegyzés rovatba. Nem hiszem, hogy kevesebb értéke lenne, mint annak a hagyományos oldalnak, ahol egy papírra felragasztunk egy fotót, mellé rakunk egy-két virágot, és kész. Félreértés ne essék, ezt ne vegye minden hagyományos alkotó magára. Mondom én, de tudom, hogy nem így lesz. Mindegy, ez van. Tisztelem a hagyományos scrapbookot, hiszen Timcso tanfolyamára mindig jelentkezem, és próbálgatom magam, több kevesebb sikerrel. Ám akkor is úgy érzem, a digi scrap, amit művelek (vagy most akkor nem is az?) több annál, hogy különböző elemeket pakolászok ügyesen. Igen, ez önkifejezés. Igen, ez által ismeri meg az alkotó saját magát is. Ha viszont ez nem tekinthető scrapbooknak, akkor nincs helye a galériában?!
Jaj, úgy sajnálom, hogy nekem ez az egész így jött le. Lehet,hogy csak képzelgek. Bár egyre inkább azt hiszem, hogy nem. És ahol nem látnak valakit szívesen, ha veszi az adást, akkor utána már nem jön.
Szeretem, amit csinálok. Eddig azt hittem, mindenkinek tetszik. Most kellett rájönnöm, hogy ez nem így van. És ez fáj. Nagyon fáj. Mardosóan, szívszaggatóan fáj.
Bocsánatot kérek mindenkitől, akit esetleg megbántottam. Vagy mégsem. Hiszen pár hozzászólás engem is mélyen megbántott. És tudom, hogy rajtam kívül még másokat is. Csak ma csend van. Mély csend. Mindenki hallgat. Hát, én megtörtem a csendet. Lehet, hogy nem kellett volna. Ám nem bírtam már magamban tartani. Mondhatja rám, aki akarja, hogy egy hisztis tyúk vagyok,aki duzzogva elvonul, nem bánom.
Itt megtaláltok,ha akartok, amíg nem változik meg a véleményem.
http://www.digishoptalk.com/gallery/showgallery.php?ppuser=17530&username=tinci
Jó éjt mindenkinek.....